Réz András az Orr után újra regényt írt. Emberek, párok, családok történetét, amely tényleg a köldök körül forog. Hiszen a köldök magában foglalja a születést, a kapcsolatot, de a test középpontját is. Benne van az érintés, az érzékiség élménye. A Köldök igazi kérdése az, hogy mi tart össze embereket: a szerelem, a szeretet, a megszokás, a szex, az érdek, a magánytól való félelem? A regény első fele olyasmiről mesél, ami lehetett volna, a második fele pedig arról, ami akár még meg is történhet. Volt jobb, lesz rosszabb – ez a regény egyik szereplőjének kedvenc szófordulata is. És találgatjuk, mi lesz velünk, a világgal. Réz András is ezt teszi. A regény misztikus szála pedig egyenesen arra keresi a választ, mi tartja össze a világot. De bárhogy forduljon is a sorsuk, a Köldök hősei nem adják fel. Amíg képesek vagyunk megérinteni egymást, van remény. Igazi történetmesélő regény. Nem köldöknézés.

„A zavarba ejtő, az évszakhoz képest már-már illetlenül korán érkező melegben paprikás levelet eresztett a farácsos asztalra terített papíron sütkérező kolbász. Lanyha hétfői forgalom volt. Egy fejkendős kofa előtt átlangyosodott, ráncos bőrű golden delicseszek sorakoztak.„